De ha élő az illető és tudod mire költi a jogdíjakat akkor azért van egy erősebb okod arra hogy ne…
stillnotspamdog:
> egyedi-eset:
>
>> nandras:
>>
>>> orulunkvincent:
>>>
>>>> lampasch:
>>>>
>>>>> Amerikai istenek
>>>>>
>>>>> Az eleinte félelmetesnek és zavarosnak tűnő sorozat végül lebilincselt. Aztán kiderült, hogy nincs több rész. De van könyv. Megvettem. Felületesen olvastam, mert azt a részt kerestem, amikor a feketéket szállító rabszolgahajón monológot mond az istenük. Nincs benne a könyvben. Nem is tetszett igazán, úgy gondoltam, a sorozat jobb. Ennek több éve már.
>>>>>
>>>>> Hétfőn visszakértem a könyvet, hogy kölcsönadjam valaki másnak, de újra elkezdtem. Elvitt egy másik világba, letehetetlenné vált és úgy mosta össze a fikcióját a saját valóságommal, mintha átjárhatóvá tenne egy láthatatlan határt. Tegnap este mozogni láttam a fűszálat, de nem fújt a szél és találkoztam egy csigával, aki kancsal volt; az egyik szeme meg volt törve. És olyan érzésem támadt, mintha a két világ közti átjáró vékony mezsgyéjén egyensúlyoznék.
>>>>>
>>>>> Mi a valóság? Talán csak a fejünkben létezik. Ha sokan hiszünk valamiben, azt megteremtjük.
>>>>>
>>>>> Kicseszett jó könyv, talán az egyik legjobb, amit valaha olvastam. De nem vehetek több Neil Gaiman könyvet, mert az a hír járja, hogy szexuálisan bántalmazott legalább 8 nőt. Akiket ezért lefizetett és akik ezért hallgattak. Nem tudom, hogy volt, nem voltam ott. De minden bizonnyal igaz és ez megkeseríti a számat.
>>>>>
>>>>> Tegnap hallottam hegedülni a szomszédot, akivel régen barátnők voltunk, de úgy felvitte az isten (ez az isten is olyan lehet, mint amit bizonyos emberek teremtenek maguknak) a dolgát, hogy nem viszonozza a köszönésem. A hegedűjátéka viszont csodálatos, azt nem lehet elvenni tőle. De nem fogok jegyet venni olyan koncertre, ahol ő is zenél, mert az, amivé vált, nélkülözi az alázatot.
>>>>>
>>>>> Szomorú, hogy tehetséges emberek, akik sokat adhatnak a világnak, nem tudnak tisztának megmaradni. Persze, nyilván az én értekrendem által meghatározott tisztasághoz mérek: alázattal viszonyulunk az élethez és annak dolgaihoz, mert ahogy egyszer egy hajléktalan rám olvasta, egyszer fent, egyszer lent, illetve nem élünk vissza a pénzükkel és a hatalmunkkal. De ezeket a magatartásokat a karma, ha nevezhetem így, mindig “megfizeti”. Mert a karma az: ki szelet vet, vihart arat. Nem ad vissza semmit, nem bosszul meg semmit, ahogy élünk, viselkedünk és bánunk másokkal, azok gerjesztik sorsunk hullámait, amik maguk alá temethetnek vagy felemelhetnek. Ez a karma.
>>>>>
>>>>> Kedden kijelentkeztem a tumbliról és nem nyúltam a telefonomhoz, csak ha szükséges volt, nem fürdőztem a szosölmédiában. Visszatértek a gondolataim, az érzéseim, az érzékelésem. Beindult a fantáziám, miközben csend lett a fejemben. Nem beszélgettem egyáltalán senkivel a szükségesség keretein túl. Úgy tűnik, ez bánthat embereket, anyámat például, de nekem mély belső nyugalmat ad. És azt hiszem, ez most fontosabb, mint a jólneveltség látszatát kelteni.
>>>>>
>>>>> Megyek is vissza abba a furcsa valóságba, amit ezek a körülmények teremtettek, kiélvezem, amig tart, csak ezt szerettem volna megosztani. De lehet, hogy legközelebb majd már kézzel írom egy füzetbe, mert a megvonás közben rádöbbentem, hogy míg nem volt okostelefonom, nemcsak olvastam, hanem rengeteget írtam is. És ez egy olyan képesség (mármint maga az írás folyamata, nem a nem létező tehetségem😃), ami a tollal vezeti ki belőlem, manifesztálja a gondolataimat, így teljesen más eredményre juttat, egyfajta belső kielégüléshez, amit a telefonom és az internet nem tud megtenni.
>>>>
>>>> Imádtam a könyvet, utána vettem még kettőt hármat, nem tetszett. Belekezdtem a sorozatba, pár epizód után abbahagytam.
>>>>
>>>> Egy két-év után kiderült Gainmanről a szexuális zaklatás ügy.
>>>>
>>>> Itt részemről befejeződött
>>>
>>> nem igazán értem ezt az eltartott kisujjal való finnyáskodást.
> ha az alapján kezdjük szűrni az írókat/zenészeket/színészeket/stb, hogy ki él/élt kifogástalan életet, akkor igencsak megcsappanna a kedvelt alkotók száma.
> tudomásul kell venni, hogy bizony ők is gyarló emberek, akiknek vannak -egyes esetben súlyos- hibái, néha bűnei, de ettől az alkotásuk még elismerésre, netán akár tiszteletre méltó.
>>
>> Ahogy ez az úr írja itt fent. Nádasdy Ádám mondja Ezra Poundról, hogy az iskolában tanítják, de utcát nem neveznek el róla. A művészettörténeti jelentőség ritkán jár kéz a kézben az erkölcsi feddhetetlenséggel. Ráadásul bárhogy is igyekszik valaki a saját korában erkölcsös maradni, simán lehet, hogy a következő kor elítéli a tetteiért, már változtak az erkölcsök. (Ld. nők szerepe a társadalomban, rabszolgaság megítélése, lehet-e idomított állatokon szórakozni, ezek mind jelentős változáson mentek át.)
>
> Akárcsak Ervin Schrödinger (macskája) is tananyag, de szerencsére sem utca, sem díj, sem kollégium nincs (már) róla elnevezve.
De ha élő az illető és tudod mire költi a jogdíjakat akkor azért van egy erősebb okod arra hogy ne pénzeld az illetőt